Kuba történelme a kezdetektől napjainkig
Kuba történelme a kezdetektől napjainkigKuba történelme a kezdetekkor
Az első tárgyi emlékek már Kr.e. 3500 körül emberi élet nyomát igazolják a szigeten. Az arawak, taino és siboney indiánok Kr.u. 1250-ben költöztek keletről a mai Kuba területére. A taino-k földműveléssel foglalkoztak, míg a siboney törzs tagjai vadászó - gyűjtögető életmódot folytattak. Az ország elnevezése, a Cuba szó is a taino nyelvből ered, ugyanis a "cubanacan" taino nyelven központi helyet jelent.
Az őslakosok közül sokak halálát jelentette a nap, mikor Kolumbusz Kristóf 1492. október 29-én kikötött Kuba partjainál. A matrózok és telepesek addig ismeretlen betegségeket hoztak a szigetre.
Kuba történelme a koloniális időkben
1511-ben a spanyolok Diego Velázquez vezetésével felfedezték és meghódították a szigetet. Majd elkezdték a berendezkedést és sorra megalapultak az első települések. 1511-ben az első város Nuestra Asuncion de Baracoa volt, majd ezután olyan fjelentősebb városok következtek, mint például Santiago de Cuba, Bayamo, Puerto Principe és Habana (1514-ben), melyet San Cristóbal de Habana-ról, egy helyi vezetőről neveztek el.
Az eredeti lakosság száma a spanyol uralom alatt jelentősen csökkent, de ezt hamar pótolták afrikai rabszolgák behozatalával, akik nagyban hozzájárultak a sziget kulturális fejlődéséhez is. Az európai lakosok számát a főként spanyol bevándorlók folyamatosan növelték.
A kalóztámadásoktól és a Spanyolország által bevezetett kereskedelmi korlátozásoktól eltekintve, Kuba, az Antillák gyöngye folyamatosan fejlődött. A fénykorát élő kereskedelem hatására a XVI. század közepére Havanna a térség egyik legfontosabb városa lett. 1602-ben Kuba lakossága elérte a húszezret, amiből tizenháromezer fő Havannában élt. 1607-ben vált Havanna az ország fővárosává.
Kuba történelme a gyarmatosítás éveiben
A nagy birodalmak közt megindult a harc a gyarmatok megszerzéséért. Az első jelentős háború 1588-ban a spanyolok hadjárata volt Anglia ellen, és bár a spanyol flottáról sokan azt gondolták, hogy legyőzhetetlen, Anglia partjainál mégis megsemmisült a híres Armada. Ekkor kezdődött az angol birodalom hódítása, sorra foglalta el gyarmatait, míg végül Kubába is megérkezett. Ekkor Anglia hadat üzent Spanyolországnak (1762), s az angol hadsereg elfoglalta a szigetország fővárosát - és egyben kereskedelmi központját -, Havannát.
Kuba ettől függetlenül spanyol gyarmat maradt, székhelyét Santiago de Cubába helyezték át. Egy évvel később francia-angol-spanyol tárgyalások után megszületett a béke megállapodás. A spanyolok Havannáért cserébe Floridáról mondtak le.
Havannában 1776-ban megépült a színház. 1777-ben az ország saját gyarmati kormányt kapott, de maradt a spanyol korona főkapitányának fennhatósága alatt. 1784-től Spanyolország nem engedélyezte Kubának, hogy rajta kívül más országgal kereskedelmet folytasson. 1790-ben megjelent az első kubai újság, s a hasznot iskoláknak adták. 1793-ban enyhítették a kereskedelmi tilalmat, az Amerikai Egyesült Államokkal szabad volt már üzletelni.
Az 1800-as években Kuba ipari életébe bombaként robbant be a cukornádtermelés, s ez újabb nagyszámú fekete rabszolga behozatalát igényelte. 1867 és 1878 között azonban a kisebb függetlenségi megmozdulásokból nyílt háború lett, majd 1886-ban eltörölték a rabszolgaságot.
Kuba történelme a függetlenségi harcok idején
1895-ben José Marti költő vezette a harcot, mely véget vetett a spanyol uralomnak. Ehhez hozzásegítette az Egyesült Államok közbeavatkozása is 1898-ban, amikor elsüllyesztették a Maine hadihajót Havanna kikötőjében.
A sziget, az 1898-as párizsi békeszerződés szerint, az USA védnöksége alá került. Kuba önálló köztársasággá alakult, de az alkotmány alapján az Egyesült Államoknak joga volt a beavatkozásra, valamint Kuba pénzügyeit és külügyeit is felügyelete.
Kuba történelme a szuverenitás éveiben
1902-ben jött létre a független Kuba, melynek fővárosa Havanna lett. A szigetország első elnöke Tomás Estrada Palma volt. Kuba szuverenitása azoban jelentősen csorbult a Platt Nyilatkozat miatt, melynek értelmében Amerikának joga volt beavatkozni az ország belügyeibe, ha annak függetlensége és stabilitása érdekében ezt szükségesnek látta. A nyilatkozatot 1934-ben helyezték hatályon kívül, ekkor nyerte el Kuba a teljes függetlenséget.
A kubai kormány az 1912-ben, a faji megkülönböztetés miatt kitört lázadás ellen keményen lépett fel, a zavargások megfékezése érdekében Amerikából is érkeztek katonák. 1925-ben került hatalomra Gerardo Machado Morales tábornok, aki a szakszervezetek által szervezett megmozdulásokat elfojtotta ugyan, de fontos beruházásokat eszközöltek ekkor a gazdaság fejlesztésének érdekében.
1933-ban Fulgencio Batista katonai puccsot hajtott végre és magához ragadta a hatalmat. Miután 1940-ben egy nagy pártkoalíció jelöltjeként - melynek tagja volt a Kubai Kommunista Párt is - megnyerte a választásokat, nagy népszerűségre tett szert.
1948 után került hatalomra Ramon Grau és Carlos Prío Socarrás, az ő tevékenységüket két szóval jellemezhetjük: korrupció és tehetetlenség, ezen időszakban megnövekedett az amerikai bűnözők és csoportjaik befolyása. Fulgencio Batista az '52-es választás első fordulóját követően ismét vértelen államcsínyt követett el, így megint ő került hatalomra. Széles körben váltott ki ellenállást az országban azonban, hogy nem tért vissza az alkotmányos kormányzáshoz, több ellenzéki csoport is támadta. Közülük az egyiket Fidel Castro vezette.
Kuba történelme a forradalom alatt
1956-ban Fidel Castro Ruz a Sierra Maestra - hegységben lévő táborából kezdeményezett felkelést. Fidel Castro testvére, Raúl és Ernesto (CHE) Guevara, argentin orvos voltak a jobb kezei a felkelés szervezésében. A lázadókat sok Batista ellenes földtulajdonos is támogatta. Az USA 1958-ban szüntette meg Kuba hadi támogatását, ezt követően 1959-ben, újév napján Batista kénytelen volt menekülni, Fidel Castro átvette a kormány irányítását.
Fidel Castro megszakítja a kapcsolatot az Egyesült Államokkal
Kezdetben az USA üdvözölte a látszólag demokratikus Kuba létrejöttét, pár hónappal később azonban Castro katonai bíróságot hozott létre, és százakat börtönöztek be a politikai ellenfelek közül. Castro megtagadta az 1952-ben létrejött hadi megállapodást az Egyesült Államokkal, elkobozta az amerikai eszközöket és szovjet módra termelőszövetkezeteket alapított. Az USA 1961. január 3-án szakította meg hivatalosan is a kapcsolatát Kubával, a Kuba Szovjetunióval történő egyre szorosabb kapcsolatok kialakítása miatt. Kubaiak ezrei menekültek el ekkor az országból.
Katasztrófa a Disznó - öbölben
1961. április 17-én kubai menekültekből szervezett csapatok megtámadták Kubát. Az Eisenhower kormányzása alatt készült támadási tervnek John Kennedy adott zöld utat. A Disznó-öbölbeli partraszállás néhány óra leforgása alatt kudarccal végződött. A kubai hadsereg gyorsan leverte a támadást, mivel az új kubai kormány megdöntésére érkező csapatok nem kaptak elegendő amerikai támogatást, és a helyiek sem álltak át az ő oldalukra.
Kubai rakétaválság
1962-ben a szovjetek azon lépése, hogy egy közepes hatótávolságú rakétabázist (mely képes amerikai célpontokat nukleáris robbanófejjel felszerelve eltalálni) létesítettek Kubában, krízishez vezetett. Amikor az amerikai hírszerzés egy U2-es kémrepülő felvételeit elemezve tudomást szerzett ennek tényéről, Kennedy elnök tengeri és kereskedelmi blokádot rendelt el. Hat nappal később Hruscsov parancsba adta a rakéták leszerelését és visszaszállítását a Szovjetunióba. Ennek a lépésnek ellentételezéseként az USA biztosította Kubát, hogy lemond egy lehetséges invázióról.
Kuba történelme az elégedetlenség éveiben
1977. szeptember elsején az Egyesült Államok korlátozott diplomáciai kapcsolatot létesített Kubával annak érdekében, hogy a kubai amerikaiak számára megkönnyítse a szigetre való látogatást. A látogatások alkalmával, az Amerikában meggazdagodott kubaiakat látva, a szegények között elégedetlenségi hullám tört ki Kubában, mely elindította a jobb életre vágyók áradatát Florida felé. Ennek következtében Castro megnyitotta Mariel kikötőjét az Amerikából érkező „szabadság hajóraj" hajóinak, engedve ezzel, hogy 125.000 fő meneküljön legálisan Miamiba. A menekültek Amerikába érkezésüket követően azonban azt tapasztalták, hogy a társadalmi megítélésük azonos a társadalmi ranglétra legalján elhelyezkedőkével.
Kuba történelme a '90-es években
Az orosz segítség, mely sokáig támogatta Kuba gyengélkedő gazdaságát, megszűnt, mikor az 1990-es években Kelet - Európában a kommunizmus összeomlott. Kuba külkereskedelme szintén megrogyott, komoly gazdasági válságot okozva ezzel. 1993-ban Castro engedélyezte korlátozott számú magánvállalkozás létrehozását, a kubaiak részére a konvertibilis valuta birtoklását és támogatta a külföldi befektetéseket a turizmus területén. 1996 márciusában az USA szigorított az embargón a Helms-Burton Egyezménnyel.
1997-ben hivatalos állami ünneppé nyilvánították a karácsonyt, köszönhetően II. János Pál pápa kubai látogatásának, ezzel is reményt adva a nagyobb vallásszabadságra az országban.
Kuba történelme az ezredfordulón túl
2000 júniusában Bill Clinton kormányzása alatt történt, hogy a menekült Elian Gonzalez-t (azt a fiatal kubai fiút, akit egy gumibelsőbe kapaszkodva találtak Miami partjainál) vissza akarták toloncolni Kubába. Az amerikai kubaiak közössége követelte, hogy a fiú inkább Miamiban maradhasson, mintsem visszaküldjék a Fidel Castro vezette szigetországba.
2004 júniusában a Bush kormányzat tovább szigorította az embargót azzal, hogy az Amerikában élő kubaiaknak már csak 3 évente engedte a hazalátogatást (korábban erre évente egyszer volt lehetőség), továbbá a naponta Kubába küldhető pénz összegét 50 dollárra korlátozta. 2004 novemberében Kubában megtiltották a dollár használatát, ami több mint 10 évig volt hivatalos fizetőeszköz az országban.
2006 júliusában Fidel Castro (aki betegsége miatt került kórházba) ideiglenesen átadta a hatalmat testvérének, Raúl Castronak. Októberben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Fidel Castro gyengélkedése miatt már nem fogja visszavenni a hatalmat.
Fidel Castro bejelenti visszavonulását
Tizenhét hónappal a sürgősségi műtétjét követően a 81 éves Fidel Castro nyilvános állásfoglalást tett közzé, miszerint nem elég egészséges ahhoz, hogy részt vegyen a közelgő parlamenti választásokon, ezért visszalép.
A választások alkalmával mind Fidel, mind Raúl Castrót újra beválasztották a Nemzetgyűlésbe, csakúgy, mint 614 másik jelöltet.
2008 februárjában Fidel Castro véget vetett 49 éves kormányzásának, amikor bejelentette végleges visszavonulását. A 81 éves államfő, aki az 1959-es forradalom óta vezette Kubát azt mondta, nem vállal el még egy elnökséget. 2008. február 24-én hivatalosan is fivére, Raúl Castro lett az ország új elnöke.
A kubai nép apró győzelmei a szabadság felé vezető úton
2008 februárjában az ország külügyminisztere, Felipe Pérez Roque aláírta a Nemzetközi Szerződést a Polgári és Politikai Jogokról és a Nemzetközi Szerződést a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogokról. Ezek biztosítják a lakosság politikai és polgári szabadságát és garantálják a munkához, egyenlő fizetésekhez, szociális biztonsághoz, oktatáshoz, illetve a magas színvonalú fizikai és szellemi egészséghez való alapvető jogokat. Roque továbbá bejelentette, hogy 2009-ben az ENSZ Emberjogi Tanácsa engedélyt kap Kuba átvizsgálására.
2008 márciusában a kubai kormány megszüntette a korlátozást a számítógép és egyéb elektronikai cikkek vásárlását illetően (pl. DVD lejátszó, mikrohullámú sütő), mely ígéretes jel lehet az internet szabad használatának elterjedésére nézve is.
2008 júniusában az EU megszüntette azon diplomáciai szankciókat, melyeket 2003-ban róttak ki Kubára az egyenlő fizetések eltörlésére tett programterv miatt.
2008 júliusában a kormány lazított a szigorításokon, melyek a magángazdálkodókat sújtották, megpróbálva javítani ezzel az ország gyengélkedő élelmiszeriparán és csökkenteni az élelmiszer importot.
2009 januárjában a kubai forradalom 50 éves évfordulójának idején a kubai kormány elfogadott egy törvényt, mely öt évvel kitolta a nyugdíjkorhatárt.
Kuba történelme napjainkban
Az USA jelenlegi elnökének, Barack Obamának beiktatása után egyik első dolga volt elrendelni a kubai Guantanamoban működő fogolytábor bezárását. Az új kormányzat a Bush által tett szigorításokat eltörölve ismét lehetővé tette, hogy az Államokban elő kubai származásúak korlátozás nélkül látogathassanak Kubába. Ezentúl a rokonoknak szóló pénzküldemények napi értékhatárát eltörölték, a család fogalmát kiterjesztették unokatestvérekre és nagybácsikra/nagynénikre, valamint enyhítettek a gyógyszerek és élelmiszerek exportjára vonatkozó szabályokon is.
« Vissza a Kuba információ főoldalra