Kuba, Cárdenas

Cárdenas térkép

Cárdenas története

Cárdenas kis városkáját két nagy esemény tette híressé: itt vonták fel először a kubai zászlót (1850-ben Narciso López tábornok), és ez volt a szülővárosa Elián és Juan Miguel Gonzáleznek, az 1999-2000. évi kivándorlási dráma két főszereplőjének*. A forradalmi hős, José Antonio Echeverría is itt született.

Cárdenas ("Zászlóváros") a Bahía de Cárdenas partján terül el, 18 km-re délkeletre Varadero-tól. 1828-ban alapították és a XIX. században Kuba legnagyobb cukornádtermesztő vidékének szíve volt.

* Elizabeth Broton González, egy fiatal, elvált nő Cárdenas-ból, barátjával és 11 másik személlyel felszállt egy túlzsúfolt hajóra (inkább lélekvesztő; Kubában így hívják: lancha), amely Floridába tartott és 5 éves kisfiát, Eliánt is magával vitte. Ezzel olyan események láncolatát indította el, amelyeket senki sem képzelt volna.

Az USA és Kuba ekkoriban törvényi úton akart véget vetni az engedély nélküli bevándorlók áradatának, és el akarta venni az emberek kedvét attól, hogy hajózásra nem alkalmas lélekvesztőkön megpróbáljanak átkelni a 90 mérföld széles Florida - szoroson. Elián édesanyját ez azonban nem tartotta vissza, és amikor a hajója viharba került, Elizabeth és 10 társa vízbe esett és megfulladt. Két nappal később egy amerikai halász kimentett 3 túlélőt a tengerből. Egyikük Elián volt, aki egy autógumi-belsőbe kapaszkodott. A fiú megmenekülése 1999. november 25-én (Hálaadás Napján) olyan érzelmeket keltett, hogy az eset az újságok címlapjára került.

Azonban ahelyett, hogy a gyereket visszaküldték volna Kubába, édesapjához, a Miamiban élő másod-unokatestvérek gondjaira bízták. Ők azonnal, állandó, náluk történő elhelyezésért folyamodtak a bírósághoz; Kubában ezt gyermekrablásnak és az USA provokációjának tekintették. Az indulatok a miami - kubai közösségben is felkorbácsolódtak, szerintük Elián egyetlen esélye a szabad életre az volt, ha az Államokban marad, ha visszaküldik Kubába, az egyenértékű azzal, hogy egy életre bebörtönzik.

A bíróság úgy rendelkezett, nincs jogcím arra, hogy Eliánt elszakítsák az édesapjától, aki minden tekintetben mintaapa volt. Az amerikai családjogi és bevándorlási törvény, csakúgy, mint a nemzetközi jog azt követelte, hogy Elián térjen vissza Kubába. A rokonok azonban, dacolva a bírósággal, megtagadták a gyermek visszaadását. 

Kuba-szerte Elián visszatérését követelő nagygyűléseket rendeztek. A legnagyobbat 2000 áprilisában a havannai Malecónon, egy külön erre az alkalomra létesített téren tartották, kb. 300.000 ember vett részt rajta. Azután, hogy a kubai kormány által Miamiba küldött közvetítő csoport sem járt sikerrel, Juan Miguel González maga is odarepült. A rokonok Miamiban nem engedték, hogy meglátogassa fiát, a házat Castro - ellenes tüntetők vették körül, így akarták támogatni a rokonok teátrális szembeszállását a bíróság ítéletével. Ekkor már az USA elnöke, Bill Clinton, az igazságügyi miniszter, Janet Reno és az amerikai közvélemény 70%-a is azon a véleményen volt, hogy Eliánt haza kell engedni.

Végül egy éjszaka Reno a rendőrség egy különleges csoportját küldte a gyermekért, akit ezután átadtak édesapjának, és egy washingtoni házban helyezték őket biztonságba, amíg a rokonok Miamiban ki nem fogytak a fellebbezési lehetőségekből.

2000 nyarán, 7 hónappal azután, hogy elhagyta Kubát, Juan Miguel González és fia, Elián visszatérhettek hazájukba.

Az emberek pszichéjében az ügy következtében változás alakult ki. Egy republikánus képviselő, egy kétpárti törvényjavaslatot támogatva (miszerint a gyógyszerekre és élelmiszerekre oldják fel, az akkor 42 éve fennálló kubai embargót) azt mondta: "Ő (Elián) ráébresztett minket arra, hogy nemcsak Fidel Castro él Kubában."

Cárdenas látnivalók

zászlórúd, Arrechabala Rumgyár, José Antonio Echeverría szülőháza, Eszmék Harca Múzeum, Szeplőtelen Fogantatás - székesegyház, vásárcsarnok

Cárdenas képek

« Vissza a Kuba információ - Kubai városok oldalra